Port Praski Varsó első nagy ipari kikötőjeként a város szívében, Praga-Północ kerületében helyezkedik el, a Visztula egyik holtágára a 19. század elején épült. Port Praski mintegy 50 évig volt a város legfontosabb folyami kikötője, de jelenőségét elvesztve terültén mára különböző területhasználatok (vágóhíd, kínai étterem, minividámpark, játszótér, raktárak) telepedtek meg, és így eredeti funkciója teljesen megváltozott. Mindezek ellenére a kikötő mégis Praga és Varsó egyik legértékesebb, azonban jelentősen alul hasznosított területe.
A varsói "Port Praski" ipari kikötő rehabilitációs terve (diplomaterv)
A tervezett állapot
Programterv
A szabadtérépítészeti tervemben a kikötő három fő részére összpontosítottam: a kikötő fogadóterére, az öbölre és a dokknyelvre. A tervezés alapkoncepciója az volt, hogy a szabadterek - maximális kihasználtságuk mellett - úgy kerüljenek kialakításra, hogy az ezekre a területekre tervezett funkcióknak (játszótér, sétány, fogadóterek, pihenőterek, közösségi tér, kikötő) a lehető legjobban megfeleljenek, de mégse rivalizáljon a közeli nagy parkokkal, vagy a Visztula partja és a természet közeli részek által kínált rekreációval. A célom az volt, hogy ezen egységek között olyan térrészek jöjjenek létre, amelyek kellemes térérzetet adnak, közösségi térré alakulhatnak, találkozási és kiindulási pontként szolgálhatnak.
A tervezett állapot
A fogadótér és az öböl kialakítását a látvány
szempontjából egy elemként kezeltem, attól függetlenül a két részt elválasztó
épületsor funkciójában megosztja e kettő egységét. Mindét oldalon figyelembe
vettem a lehetséges fő közlekedési vonalakat, amelyekkel így olyan hálós szerkezetű
tér került kialakításra, amelyen így három- és négyszögletű formák kerültek
elhatárolásra. Ezekben a formákban jelöltem ki gyepfelületeket, amelyek
megdöntésével nem csak ülőfelületet nyertem, hanem forgalomterelő elemeket is.
Mindkét térrészen a burkolat helyben öntött, felszínében színezett monolit
beton lap, amelyek között 2-3 cm széles dilatációs csíkok futnak végig, kijelölve
ezzel is a tervezés alapjául szolgáló vonalhálót. A burkolat szürkeségét pedig az
azon keresztülfutó fasorok, valamint a burkolatba süllyesztett korten
acéllemezek, illetve szolár LED csíkok oldják. A dokknyelv központi részén
kialakult teret az előbbiekhez hasonló módon alakítottam ki, míg a tervezett
növényzet a szemközti természetközeli földnyelv hangulatát idézi. A tér
burkolatát évelőágyakkal tervezem megtörni, amelyekben vízimitátor díszfűfélék
kapnának helyet.
A terv alapján kialakított térrészek harmonikusan
illeszkednek a választott beépítési koncepcióhoz, s az így nyert nagyméretű
zöldfelületek egyensúlyban vannak a kialakított burkoltfelülettel. A tervezett,
nagyobb mennyiségű faállomány pedig továbbra is kapcsolatot biztosít a természetközeli
részekkel.
A romló állapotú és funkcióját vesztett ipari kikötő
helyett a terveim szerinti új arculatával és megváltoztatott funkciójával,
olyan új hely jött létre, amely csatlakozni tudna a már meglévő zöldfelületi
rendszerbe és Varsó életében is kiemelkedő rekreációs lehetőséggel bírna.